Ha a világ egyik megfoghatatlannak látszó sarkát szeretnéd az életed részévé tenni, akkor tanulj meg türelmesnek lenni. Tanuld meg –ha eddig még nem birtokoltad volna- a feltétel nélküli szeretet misztériumát. Adj, hogy majd kaphass, lépj egyet előre, ha úgy érzed, hátrálnod kellene, nyújtsd ki a kezed, ahelyett, hogy elfutnál, és légy láthatatlan kicsit, amikor Ő futna el.
Rázd meg magad, rázd le magadról, lökd el magadtól a konvenciókat, magad húzz határokat, és ne emelj falakat magad köré, hanem rombolj, rombolj kíméletlenül, hogy aztán építhess. Építhetsz akár falakat is, csak ne felejts el ablakokat és ajtókat beépíteni a téglák közé, s ha lehet, ezek közül minél többet hagyj nyitva, engedd be a „fényt” , az illatokat, a színeket, az érzéseket, és ne félj az újtól. Soha ne félj a megismeréstől, mert ez a folyamat fog előre vinni. Gondolkodj, láss, hallj, érezz, de mindezt a lelkeddel tedd! Nyílj meg, igyekezz befogadó lenni.
Ha görcsösen keresel valamit, nem fogsz rálelni. Találsz valamit, akár több dolgot is, de nem azt, amit annyira keresni véltél. Előbb gondolj bele: tudod, mi az, amit olyannyira keresel? Tudsz válaszolni a saját kérdéseidre? Vannak neked egyáltalán kérdéseid? Ha vannak, először magadnak tedd fel azokat, s míg te magad nem tudod a válaszokat, ne várd, hogy a világ azon bizonyos kis sarka majd megfelel rájuk.
Volt már ezer darabos puzzle-d? Tudod milyen érzés, amikor kilencszázkilencvenkilenc darabot összeillesztesz, majdnem összeáll a kép, de egy, egyetlenegy darab NINCS SEHOL? Valójában ott lapul a szőnyeged alatt, de eszedbe sem jut, hogy felhajtsd a szőnyeget. Majd egy napon enyhe nyomást érzel a talpad alatt, ahogy halkan lépkedsz a szobában. Lehajolsz. A szőnyegen nincs semmi. Félig felegyenesedsz, ám akkor egészen világos lesz minden, (hiszen nyitva hagytad az ajtókat, emlékszel?) térdre rogysz és felhajtod a szőnyeget…És ott van! Végig ott volt, minden egyes nap, minden egyes másodpercében, és türelmesen várt, mikor érinti úgy a talpad, hogy észreveszed. Türelmes volt.
Összerakhatod a képet, s mikor megvagy vele, gyújts egy füstölőt, kapcsolj be egy jó zenét, valami olyat, ami bekúszik a bőröd alá az illattal elegyedve, és hagyd, hogy a világnak az a kicsi sarka a tiéd legyen…Csak ne felejts el vigyázni rá!
