A Lámpa

Fékezhetetlen mohósággal
világít bele a világba-
és a szemembe, de 
el nem vakít,
csak megmutatja,
mit a világ rejtene,
s mit más nem is látna,
oly egyszerű,
és éleslátóvá
tesz
engem -
az
a lámpa 
a
Te
Kezedben.

Este

A semmit bámulom hosszú percek óta.

Odakint halkan esik, kopog az eső.

Szemhéjam lassan lecsukódik.

Ajkam szóra nyílna, de nincs ki meghallgassa szavam.

Ahhoz fáradt vagyok, hogy hallgassam magam.

A semmi ködén át egy álom kúszik felém.

Észrevétlen költözik az éjszaka belém.

A semmit bámulom hosszú órák óta.

Talán én is semmi vagyok.

Talán én a Semmi vagyok...